Németvölgyi út 62., 1124 Budapest, Hungary, Tel.: +36 1 269-3575, Fax: +36 1 269-3581, Email: info@hidasi.hu

  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator
  • JoomlaWorks Simple Image Rotator

50/2008. Öröklési jog

Az öröklés az ember halála esetén vagyonában bekövetkezõ jogutódlás. Az öröklés joga emberi alapjog, melynek bármilyen korlátozása alkotmányos jogot sért. Az örökléssel az örökhagyó tartozásai is átszállnak az örökösre, aki ezért a rá szállt vagyon értéke erejéig felel. Az örökölt vagyon értékét csökkentik a temetés költségei, a hagyatéki eljárás költségei és az örökhagyó hitelezõinek követelései ebben a rangsorban. Ami ezek után marad, az a tiszta hagyaték, ami magába foglalja a kötelesrészt, a hagyományt és a meghagyást is.

 

Törvényes öröklés

Akkor kerül sor a törvényes öröklésre, ha az örökhagyónak nincs végakarata (végrendelete), vagy az nem rendelkezik mindenrõl, ami a halál pillanatában az örökhagyó tulajdonát képezi. Törvényes örökösök a következõ sorrend szerint: 1. az örökhagyó leszármazója, 2. leszármazó hiányában a házastárs; 3. ha egyik sincs, akkor a szülõk, 4. szülõk hiányában a nagyszülõk, 5. nagyszülõk hiányában azok leszármazói, 6. ezek hiányában a távolabbi felmenõ rokonok. Ha a rokoni körben örökös nincs, az örökös az állam.


Sajátos öröklési eset az ági öröklés. Erre akkor kerül sor, ha a törvényes örökös nem leszármazó. Ilyenkor az a vagyontárgy, amely öröklés vagy ingyenes juttatás útján került a hagyatékba, visszaszáll azokra a felmenõ, illetve oldalági rokonokra, akiknek ágáról az örökhagyó azt örökölte vagy ingyenesen kapta.


A túlélõ házastársnak a törvény özvegyi jogot biztosít, vagyis örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amit nem õ örököl. Ez a joga megszûnik, ha új házasságot köt. A haszonélvezet korlátozását kérhetik az örökhagyó leszármazói, de a korlátozáskor figyelemmel kell lenni a házastárs szükségleteire, az örökölt vagyontárgyakra, saját vagyonára és jövedelmére is. Mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik a haszonélvezeti jog megváltását, de az nem terjedhet ki a házastárs által lakott lakásra, a használt berendezési és felszerelési tárgyakra.


Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyikük köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben õt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekbõl arra lehet következtetni, hogy a juttatást az ún. osztályrabocsátás kötelezettségével adta. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ingyenes adományban részesített leszármazó ezen adomány értékével csökkentett részt kap a hagyatékból. A szokásos mértékû ajándékokat valamint a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte. Az osztályrabocsátás a törvényes öröklés kísérõje; végintézkedés alapján öröklõ leszármazónak nincs osztályrabocsátási kötelezettsége.

 

Végintézkedésen alapuló öröklés

Az örökhagyó halála esetére vagyonáról, vagy annak egy részérõl végrendelettel rendelkezhet. Ez a jog nem zárható ki és nem korlátozható. Végrendelkezni csak személyesen lehet.


Örökös az, akinek az örökhagyó az egész hagyatékát vagy annak meghatározott hányadát juttatja. Arra az esetre, ha az örökös az öröklésbõl kiesik, ún. helyettes örökös is nevezhetõ.
Az örökhagyó törvényes örökösét az öröklésbõl ilyen tartalmú írásos nyilatkozattal, vagy úgy, hogy örökösévé más személyt nevez, indokolás nélkül kizárhatja. A kizárás a kötelesrészre jogosultakat e részükbõl nem rekesztheti ki, azonban az örökhagyó a törvényben felsorolt konkrét okokra hivatkozva végrendeletében a kötelesrészbõl is kirekesztheti a törvényes örököseit. A kitagadás csak az örökhagyó által megjelölt személyekre vonatkozik, vagyis a kitagadott/kizárt személy leszármazója ettõl függetlenül örökölhet.


Hagyományosnak nevezzük azt, aki végakarat folytán egyes vagyontárgyakra vagy az örököstõl követelhetõ vagyoni szolgáltatásokra válik jogosulttá. Meghagyásnak nevezzük azt az esetet, amikor az örökhagyó az örököst a hagyaték terhére kötelezettséggel terheli.
A végrendelet érvénytelen, ha alakilag hibás, illetve ha a végrendelet megalkotásakor az örökhagyó olyan állapotban volt, hogy nem volt meg a szabad végrendelkezési képessége (pl. cselekvõképesség hiányában vagy külsõ ráhatás folytán).


A végrendelet hatálytalanságát olyan körülmény okozhatja, amely a végrendelet megalkotása után beálló valamely okból következik be, s ami kizárja a végrendelet érvényesülését.

 

A kötelesrész

Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülõjét, ha végrendelet folytán nem õk örökölnek vagy kevesebbet örökölnek, mint a kötelesrész törvényes mértéke. A kötelesrész mértéke a törvényes örökrész fele. Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó az ok megjelölésével kitagadott. Azt sem illeti meg a kötelesrész, akivel szemben ún. kiesési ok áll fenn. Így kiesik az öröklésbõl, aki az örökhagyót nem éli túl; aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg (pl. az öröklés megnyílásakor különélõ házastárs); aki az öröklésre érdemtelen; aki lemondott az öröklésrõl és aki az örökséget visszautasította. Az öröklésrõl lemondani csak az örökhagyó életében, mégpedig az örökhagyóval kötött írásbeli szerzõdéssel lehet. Erre akár ingyenesen, akár ellenérték fejében sor kerülhet és vonatkozhat akár a várható örökrész egy részére is. Az örökség visszautasítása ezzel szemben az öröklés megnyílta után az örökös által tett egyoldalú nyilatkozat, amely szóban is érvényes. Fõ szabályként a visszautasítás csak az egész örökrészre vonatkozhat, és nem lehet visszavonni. Meghatározott személy javára - a lemondással ellentétben – nem lehet visszautasítani az örökséget.

 

Ügyvéd által készített végrendeletek központi nyilvántartása

Végrendelet, illetõleg egyéb halál esetére szóló rendelkezés szerkesztésére irányuló megbízás esetén az ügyvéd köteles ügyfelét tájékoztatni arról, hogy végrendeletét a Magyar Ügyvédi Kamara irattárába (MÜK) is elhelyeztetheti, ahol azt a Központi Végrendeleti Nyilvántartásba is bevezetik úgy, hogy a végrendelkezõ késõbbi szabadsága új végrendelet alkotására, vagy a már meglévõ módosítására és megsemmisítésére nem válik korlátozottá. Végrendelet Irattárában történõ elhelyezésének feltétele, hogy a Végrendelkezõ hozzájáruljon ahhoz, hogy személyes adatai bírósági és közjegyzõi megkeresésre hozzáférhetõvé váljanak. A végrendeletet keltezésétõl számított 48 órán belül az ügyfél aláírásával, és az ügyvéd bélyegzõjével és aláírásával ellátott lezárt borítékban, az erre rendszeresített és kitöltött formanyomtatvány kíséretében a kamara által meghatározott eljárási díj befizetését követõen kell a területileg illetékes kamarához eljuttatni. Az irattár köteles 48 órán belül a végrendeletet nyilvántartásba venni, annak tényérõl, valamint a nyilvántartási sorszámról a szerkesztõ ügyvédet értesíteni, valamint köteles a végrendeletet megõrizni, és annak sértetlenségét biztosítani.

 

A hagyatéki eljárás

A hagyatéki eljárás szükségszerû elõzménye a hagyaték leltározása, amely ingatlan esetében minden esetben kötelezõ, ingó hagyaték esetén csak a törvényben meghatározott esetekben.
Az eljárás az illetékes közjegyzõ elõtt zajlik, aki vizsgálja az örökösök személyét, jogosultságukat, annak mértékét és a hagyatékkal kapcsolatos vitákat. A közjegyzõ az örökös számára kérelemre öröklési bizonyítványt állít ki, melyben tanúsítja az örökösi minõséget. A hagyaték átadásáról végzéssel határoz. A végzés ellen mindenki, akire nézve sérelmes rendelkezést tartalmaz, tizenöt napon belül fellebbezést nyújthat be. A kellõ idõben beadott fellebbezés esetén a végzés nem hajtható végre. A fellebbezés elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.


Az öröklési illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal területileg illetékes Illetékkiszabási Fõosztálya állapítja meg. A törvény meghatározza az illetékmentesség eseteit, illetve azokat az eseteket, amikor kedvezményes illetéket kell fizetni.


A hagyatéki eljárás és az annak során hozott hagyatékátadó végzés csak az öröklés közhitelû tanúsítására szolgál, deklaratív hatályú, azaz tulajdonjogot nem keletkeztet. Hagyaték tárgyai felett ugyanis az örökös a halál pillanatában szerez tulajdonjogot, ingatlanok esetében anélkül is, hogy ezt a jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeznék.

 

Nemzetközi vonatkozások

Az öröklési jogviszonyokat, ideértve a végrendelet érvényességét is, annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála idõpontjában személyes joga volt (rendszerint az állampolgárság szerinti jog). Ez a jog irányadó abban a kérdésben is, hogy mennyiben van helye a hagyaték átvételének és a várt örökségrõl való rendelkezésnek.


A magyar jog szerint a végintézkedés és annak visszavonása alakilag érvényes, ha megfelel a magyar jognak, vagy annak a jognak, amely a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása idõpontjában, vagy az örökhagyó halála idején az örökhagyó személyes joga, vagy az örökhagyó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén hatályos jog illetõleg ingatlanra vonatkozó végintézkedés esetében az ingatlan fekvésének helyén irányadó jog volt.

2008. február                                                                  Dr. Lévai András ügyvédjelölt