Megbízási díjak

Az ügyvédekrõl szóló 1998. évi XI. törvény 9. § (1)-(2) bekezdés szerint az ügyvédet a tevékenységéért megbízási díj és költségtérítés illeti meg. A 23. § (1) bekezdése szerint „Az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az elõrelátható költségekben. A felek költségátalány alkalmazását is kiköthetik. Az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya.” Ennek megfelelõen Ügyvédi Irodánk egy elõre kidolgozott és évrõl-évre aktualizált díjtáblázat alapján még az ügy intézésének megkezdése elõtt ajánlatot tesz az ügyvédi munkadíjra és a várható költségekre. Az ajánlat kidolgozásakor figyelembe veszi az ügyértéket, az üggyel járó várható munkaterhet és felelõsséget.

A megbízási szerzõdés az ajánlat ügyfél általi elfogadásával jön létre, majd ezt követõen és még az ügy intézésének megkezdése elõtt írásba foglaljuk, mert az ügyvédekrõl szóló törvény 23.§ (2) bekezdés eszerint „A megbízást – a tanácsadás esetét kivéve – írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.”

A Magyar Ügyvédi Kamara AZ ÜGYVÉDI HIVATÁS ETIKAI SZABÁLYAIRÓL ÉS ELVÁRÁSAIRÓL szóló 8/1999. (III.22.) MÜK szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat) 2009. január 1-tõl módosul. Ennek 11. fejezete foglalkozik az ügyvédi honlap tartalmával. A korábbi szabályozáshoz képest 2009-tõl már nem tiltott az ügyvédi honlapon nyilvánosságra hozni az egyes díj- és költségtételeket. Mi ezzel a lehetõséggel azonban nem kívánunk élni. Tartunk attól, hogy egy nyilvánosságra hozott díj- és költségtáblázat azt a látszatot keltheti, mintha nálunk a megbízási díj nem lenne szabad megállapodás tárgya, azt egyoldalúan kívánnánk meghatározni.

A Szabályzat 9/1. pont szerint „A megbízás elvállalásakor az ügyvédnek tájékoztatást kell adnia a bíróság által megállapítható díjról és költségekrõl. Az ügyvéd az átvett pénzrõl bizonylatot köteles adni ügyfelének.

Ha ügyvéd szívességi ügyintézést vállal, ezt a körülményt a megbízásban rögzíteni kell.

A 9/2. pont szerint ”Tilos a megállapodás szerinti megbízási díjon és a felszámítható költségeken felül anyagi vagy egyéb szolgáltatás követelése. Az ügyvédi megbízási díjkövetelés másra nem engedményezhetõ. A 9/3. pont szerint „Ha a megbízás a teljesítése elõtt szûnik meg, az ügyvéd köteles a felvett megbízási díjjal elszámolni, a megbízás megszûnéséig végzett munkával arányos megbízási díjat visszatarthatja.”
Polgári perben, pernyertesség esetén a bíróság az ügyvédi munkadíjat és a pervitel más költségeit (az ú.n. készkiadásokat) részben vagy egészben visszaítéli. A bíróságot azonban nem köti az ügyvéd és ügyfele között a munkadíjra és költségátalányra kötött megállapodás. Ha azonban arra a pernyertes fél hivatkozott, és a megbízási szerzõdést a bíróságnak bemutatta valamint kérte az abban foglaltaknak megfelelõ perköltség áthárítását a pervesztes félre, a bíróság a 32/2003.(VIII.22.)IM. r. 2.§ (1) bekezdés szerint jár el és az ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak címén kötelezi a pervesztes felet a) a fél és a képviselõje között létrejött ügyvédi megbízási szerzõdésben kikötött megbízási díj, valamint b) a fél által képviselõje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások megfizetésére. A megbízási szerzõdés szerinti munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a pertárgy értékével vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel és az ahhoz kapcsolódó felelõsséggel. A bíróság döntését indokolni köteles.
Ha a pernyertes fél és az ügyvéd között nincs az ügy ellátására vonatkozó díjmegállapodás, vagy arra az ügyvéd az eljárás során nem hivatkozott, azt a bíróságnak felhívás ellenére sem mutatta be, a bíróság kérelemre a képviselet ellátásával felmerült munkadíj összegét az alábbiak szerint állapítja meg.
a) 10 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a pertárgyérték 5%-a, de legalább 10.000 Ft,
b) 10 millió Ft feletti, de 100 millió Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén az a) pontban meghatározott munkadíj és a 10 millió Ft feletti összeg 3%-a, de legalább 100.000 Ft,
c) 100 millió Ft-ot meghaladó pertárgyérték esetén a b) pontban meghatározott munkadíj és a 100 millió Ft feletti összeg 1%-a, de legalább 1 millió Ft.
Ha a perben a pertárgy értéke nem állapítható meg, a munkadíj minden megkezdett tárgyalási óránként, valamint az ügyvédnek a pert megelõzõ és a peren kívül végzett igazolt tevékenységéért óránként 5.000 Ft, de legalább 10.000 Ft.
Nemperes eljárásban és a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a munkadíj a peres eljárásban megállapítható munkadíj legfeljebb 50%-a.
A másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban az ügyvédi munkadíj az elõzõekben meghatározott összeg 50%-a azzal, hogy a pertárgy értékeként ezekben az esetekben a fellebbezésben, felülvizsgálati kérelemben vitatott összeget kell alapul venni.
A munkadíj megállapítása során a munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti, ha az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A bíróság a munkadíjat – különösen az ügy bonyolultsága esetén a fentieknél magasabb összegben is megállapíthatja, de ebben az esetben sem ítélhet meg többet, mint az ügyvéd és ügyfele között létrejött megbízási szerzõdésben foglalt munkadíj. A bíróság a munkadíj eltérõ összegben történõ megállapítását indokolni köteles.
Kérelemre az ügyvédnek az eljárásban felmerült készkiadásait a bíróság az ügyvéd által benyújtott tételes kimutatás alapján állapítja meg. A bíróság szükség esetén kötelezi az ügyvédet a kimutatásban szereplõ kiadások igazolására. Ha az ügyvéd a bíróság által megszabott határidõn belül készkiadásait nem részletezi, vagy nem igazolja, a bíróság a készkiadások megállapítását mellõzi.
Az ügyvédi díj fenti számítás szerinti összege a tevékenység ellenértékét terhelõ általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza; azt – külön jogszabály rendelkezései szerint – a díj összegén felül kell felszámítani. Ha az ügyvéd az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint adólevonási joggal rendelkezik, a számlával igazolt költségnek csak a nettó összege növeli az adóalapot.
A perköltségviselés Polgári Perrendtartás (1952. évi III. tv.) 78-81.§-aiba foglalt leglényegesebb – az ügyvédi munkadíjat is érintõ – szabályai a következõk:
A pernyertes fél költségeinek megfizetésére rendszerint a pervesztes felet kell kötelezni. A bíróság a perköltség összegét a fél által elõadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. A fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet. Ha a fél a költségeket nem számította fel vagy nem igazolta, a bíróság a perköltséget a per egyéb adatai alapján hivatalból határozza meg. A költségek utólagos felszámításának helye nincs. Ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az elsõ tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni. Az a fél, aki egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végez, vagy egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedik, avagy valamely határnapot vagy határidõt mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, az ebbõl származó költségeinek megtérítését pernyertessége esetén sem igényelheti, illetõleg az ellenfél ebbõl eredõ költségeinek megtérítésére a per eldöntésére való tekintet nélkül kötelezhetõ. Részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felõl a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által elõlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz. Ha a pernyertesség és pervesztesség aránya, valamint az elõlegezett költségek összege között nincsen számottevõ különbség, a bíróság akként rendelkezik, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét. Ha a per kártérítésre irányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszerû megállapítása bírói mérlegeléstõl függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalási összegnek megfelelõ perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbet ítélt ugyan meg, de a követelt összeg nem tekinthetõ nyilvánvalóan túlzottnak.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 153. § (1) bekezdése szerint eljárási költségnek minõsül a közigazgatási hatósági eljárás során felmerülõ, az ügyfél képviseletében eljáró meghatalmazott költsége és megbízási díja (munkadíja). A közigazgatási szerv a határozatában rendelkezni köteles ennek a költségnek a viselésérõl. Ha az eljárásban volt ellenérdekû fél, akinek a kérelmét a közigazgatási szerv elutasította, vagy akit a kérelmezõvel szemben kötelezett, a meghatalmazott költségét, megbízási és munkadíját e személyre hárítja. Ha az eljárás hivatalból indult és a közigazgatási szerv célszerûtlenül vagy a költségkímélés elvének megsértésével járt el, az okozott költséget meg kell térítenie.