A polgári jogi kártérítési felelõsség rendszere

A károsult kára eredhet szerzõdésszegésbõl vagy úgy, hogy semmilyen szerzõdéses kapcsolat nem állt fent közte és a károkozó között. Az elõbbit kontraktuális, az utóbbit deliktuális felelõsségnek nevezzük. A kétféle felelõsségi rendszer azonban azonos elvek, szabályok szerint épül fel, azonban eltérés, hogy akártérítés mérséklésének a szerzõdésszegésért való felelõsség körében nincs helye.
A gyakorlatban elõforduló károkozások között vannak olyanok, amelyek – a károkozás súlyára, veszélyességére stb. tekintettel – az általános károkozáshoz képest más-más szabályozást kívánnak. Ennek megfelelõen létezik egy általános és több speciális felelõsségi alakzat. A speciális alakzatokba tartozik: a veszélyes üzemi felelõsség, a felelõsség olyan személyek károkozásáért, akiknek belátási képessége hiányzik vagy korlátozott, az alkalmazott, szövetkezeti tag, képviselõ és megbízott károkozása, az állattartók felelõssége, az épületrõl lehulló tárgy által okozott károkért fennálló felelõsség és a termékfelelõsség. Az alábbiakban az általános kártérítési felelõsség fontosabbb szabályairól adunk tájákozatást.

Az általános felelõsség feltételei

A polgári jogi felelõsségnek vannak bizonyos közös elõfeltételei, amelyeknek valamennyi – általános és speciális – felelõsségi alakzatnál fenn kell állniuk. Ezek a következõk:
a) Jogellenes magatartás: Jogellenes mindaz a károkozás, amelyet jogszabály kifejezetten meg nem enged. Négy esetben beszélhetünk jogos károkozásról. Így jogos védelmi helyzetben, szükséghelyzetben, a károsult belegyezése esetén és rendeltetésszerû joggyakorlás során.
Jogos védelmi helyzet akkor áll fenn, ha jogtalan támadás vagy jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében cselekszik valaki. Ilyen helyzetben a támadónak okozott kárt nem kell megtéríteni, ha a védekezõ az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl.
Szükséghelyzetrõl akkor beszélünk, ha másnak életét-, testi épségét, vagyonát közvetlenül fenyegetõ és más módon el nem hárítható veszélyhelyzet áll fent. ebben az esetben a tulajdonos köteles tûrni, hogy dolgát a szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igénybe vegyék, illetõleg abban kárt okozzanak.lényeges, hogy a szükséghelyzetben okozott kárt – ellentétben a jogos védelem során okozott kárraal – meg kell téríteni. Ez a kötelezettség nem a jogszerûen cselekvõt terheli, hanem azt, aki szükséghelyzetbe került (kártaalanítás). A tulajdonos attól a személytõl, aki indokolatlanul nagy kárt okozott, kártérítést követelhet – a túllépés ugyanis jogellenessé teszi a beavatkozást.
A károsult beleegyezése szintén kizárja a jogellenességet, feltéve, hogy a beleegyezés érvényes. Érvénytelen például a beleegyezõ nyilatkozat, ha azt cselekvõképtelen vagy korlázozottan cselekvõképes tette. A testi épség megkárosításába való beleegyezés egyik esete a beteg beleegyezése egy orvosi beavatkozásba. Egy másik tipikusan elõforduló eset a sportoló beleegyezése a sportág gyakorlásával együttjáró károsításba.
Szintén nem jogellenes a jogosultság rendeltetésszerû gyakorlásával okozott kár. Ilyenek például a kisajátítás, a használati, szolgalmi jogok gyakorlása vagy bizonyos szomszédjogok gyakorlása során okozott károk.
b) Kár:A kár minden olyan hátrány, amely valakit vaalamely károsító esemény folytán személyében vagy vagyonában ér. Ennek megfelelõen különböztetünk vagyoni és nem vagyoni kár között. A vagyoni kár három csoportba sorolható. Az elsõ a tényleges kár, amely a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést jelenti, például a károsult vaalamely vagyontárgyának a károsodása. A második csoportba tartozik az indokolt költség, amely a vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költség, például ápolási költség. A harmadik csoportba tartozik az elmaradt haszon. Ez az az érték, amellyel a károsult vagyona gyarapodott volna, ha a károsító magatartás nem következik be, például elmaradt munkabér. Nem vagyoni kár akkor merülhet fel, amikor a jogellenes magatartás a károsult személyhez fûzõddõ jogait sérti.
c) Okozati összefüggés: A károkozó magatartás és a kár között okozati összefüggésnek kell fennállnia. A károsodásnak nemcsak a közvetlen kiváltó okát lehet a felelõsség szempontjából oknak tekinteni, hanem a közvetett okát is. Azonban csak azokat a közvetett okokat lehet figyelembe venni, amelyekkel kapcsolatban a szankció alkalmazásával a megelõzõ célzat megvalósulhat. Az oksági kapcsolatban nemcsak aktív magatartások jelenhetnek meg, hanem mulasztás is.(Például a kutyatartó póráz és szájkosár nélkül sétáltatja a kutyáját, amely megharapja a járókelõt.)
d) Felróhatóság: Felróhatóság akkor állapítható meg, ha valaki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felróhatóság alapját képezõ elvárhatósági mérce az egyes speciális felelõsségi formáknál változik. Az elvárható magatartás megítélésénél nem a tõle elvárhatóság (vagyis nem a jogsértõ egész egyénisége, képességei, adottsága) alapján kell megítélni a károkozó magatartást (mint például a büntetõjogban). Az elvárhatóság társadalmi elvárást fejez ki az adott magatartás vonatkozásában. A zsinórmérték tehát a károkozóéhoz hasonló helyzetben lévõ személyektõl megkívánt magatartás. Ennek megítélésénél többféle szempont is szerepet játszhat: életkor; tevékenységi körökhöz fûzõdõ esetleges speciális körülmények (pl. építkezés); foglalkozáshoz kapcsolódó sajátos elvárhatósági követelmény (pl. orvos, ügyvéd felelõssége).

A bizonyítási teher

A bizonyítási teher megoszlik s károkozó és a károsult között. A károsultnak kell bizonyítania a kárt (és annak mértékét) és az okozati összefüggés fennállását. A károkozónak pedig azt kell bizonyítania, hogy magatartása nem volt jogellenes, azaz jogelleneséget kizáró ok állt fenn,vagy azt, hogy magatartása jogellenes volt ugyan, de nem volt felróható. A törvény ugyanis vélelmezi a károkozás jogellenességét és a felróhatóságot. Ezért a károkozó akkor mentesül a felelõség alól, ha e két vélelmet megdönti. A felróhatóság vélelme alól kivételeket is rögzít a Ptk., s ezen esetekben a bizonyítási teher megfordul (pl. a szálloda felelõssége).

Méltányosság

A bíróság a kárért felelõs személyt rendkívüli méltánylást érdemlõ körülmények alapján a felelõsség alól részben mentesítheti. A rendkívüli méltánylást érdemlõ körülmények a felek vagyoni viszonyaiban jelenhetnek meg leginkább, de értékelést nyerhetnek olyan egyéb körülmények, mint pl. jó-, vagy rosszhiszemûség, csalárdság. Arra is lehetõség van, hogy a bíróság a kár részletekben való megfizetésérõl rendelkezzen. A méltányossági szabály alkalmazására a szerzõdészegéssel okozott károknál és a termékfelelõsségnél nincs leehetõség.

Kártérítés több személy együttes károkozása esetén

Ha többen közösen okoznak kárt, felelõsségük a károsulttal szemben egyetemleges. Ez alapján a károsult dönthet úgy, hogy a teljes kár megtérítését csupán egy károkozótól, aavagy több károkozótól, vagy mindegyiküktõl követeli. a károkozók egymás közötti viszonyában a felelõsség felróhatóságuk arányában oszlik meg. Ha azonban ezt nem lehet megállapíítani, akkor ez az arány egyenlõ. A bíróság mellõzheti az egyetemleges felelõsség megállapítását és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, és tetemesen nem is késlelteti, vagy a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével  menthetõ ok nélkül késlekedett.

A felelõsség korlátozása vagy kizárása

Semmis az olyan szerzõdéses kikötés, amely a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredõ károkozásér, az életban, a testi épségben, az egészségben okozott károsodásért, továbbá a bûncselekmény következményeiért való felelõsséget elõre korlátozza vagy kizárja. Ez a szabály a szerzõdésszegéssel okozott károkra is érvényes, azzal a különbséggel, hogy a szerzõdészegésért való felelõsséget – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nem lehet kizárni ki és korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelõ csökkentése vagy egyéb elõny kiegyenlíti.

Kármegelõzés és kárenyhítés

A károsult a kár elhárítása, illetõleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget. A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknak magatartásáért felelõs. Ezen személyek körét részben a speciális feelelõsségi szabályokból állapíthatjuk meg (pl. megbízottak), másrészt a szerzõdésekhez kapcsolódó károkozások esetén a szerzõdések általános és speciális szabályainál (pl. alvállalkozóért való felelõsség).

A kártérítés módja

A polgári jogi kártérítés célja a teljes reparáció biztosítása, vagyis: a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, amilyenben volna, ha a károkozás nem következik be. Ennek megfelelõen a kártérítés módja elsõsorban az eredeti állapot helyreállítása, ha pedig ez nem lehetséges, vagy ha ezt a károsult alapos okból nem kívánja, akkor a kár – vagyoni és nem vagyoni – megtérítése. Tehát a károsultnak nincs választási lehetõsége a módozatok között. A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve ha a körülmények a természetben való megtérítést indokolják. Ez különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll. A kártérítés módjai kombináltan is jelentkezhetnek (részben pénzben, részben természetben). A vagyoni kár pénzbeni megtérítése történhet egyösszegben, járadékban vagy kombináltan. Járadékot rendszerint akkor kell megállapítani, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetõleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni, ebbõl következik, hogy járadékra a tartásra jogosult hozzátartozó is jogosult. A döntés joga ez esetben is a bíróságé, tehát a bíróság nincs kötve a felek kérelméhez. Balesetbõl eredõ munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében az elmaradt keresetnek a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megítélni.
Elõfordulhat, hogy a vagyoni kár mértéke pontosan nem számítható ki. Ilyenkor a bíróság a károkozásért felelõs személyt olyan összegû általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas.

2001. február                                                                                   dr. Harron Tünde