Az elővásárlásra jogosult keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helyben hagyva, a Kúria jóhiszeműnek tekintette azt a vevőt, aki olyan adásvételi szerződést kötött, amelyben az eladó a társasházi alapító okirat ellenére szavatolta, hogy a tulajdonostársaknak nincs elővásárlási joguk, az ügyvéd pedig azt a tájékoztatást adta, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett elővásárlási jog nem korlátozza a jogszerzést (Pfv. 20.072/2019/12).

Nem tekinthető jóhiszeműnek az a jogszerző, aki a jogszerző cselekmény időpontjában az ingatlan-nyilvántartás tartalmának helytelenségéről vagy a bejegyzett jog korlátozottságáról tudott vagy tudnia kellett (v.ö. Ptk. 5:172.§ (2) bek; 5:175.§ (2) bek.).

Elég-e a jóhiszeműséghez a be- illetve feljegyzett (közhiteles) jogok és tények ismerete, vagy a „tudnia kellett” fordulat azt is jelenti, hogy a vevő csak akkor jóhiszemű (és ügyvédje csak akkor alapos), ha az adott helyzetben elvárható módon, az ingatlan-nyilvántartson kívüli tényekről és körülményekről is tájékozódott. Mi az elvárhatósági mérce társasházi ingatlan esetében? Jóhiszemű vevő-e, aki elmulasztotta az alapító okirat és a társasházközösség belső szabályzatainak és határozatainak a megismerését, ideértve azt az esetet is, amikor az ügyvédje, a szerződés vagy a másik fél valótlan tájékoztatást adott ezekről.

A Ptk. 5:84.§ (5) bekezdése szerint „A társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni.” A 2003. évi CXXXIII. – társasházi – tv. (a továbbiakban: Thtv.) 4/A.§ szerint „A társasháztulajdonnal kapcsolatban a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit az e törvényben nem szabályozott kérdésekben kell alkalmazni.” Az elővásárlási jog létrehozását illetően a Thtv. tartalmaz rendelkezést, de ez eltér a Ptk-tól. Abban tér el, hogy a társasházi közös tulajdon nem jár törvényes elővásárlási joggal (Ptk. 5:81.§). A társasházak esetében csak szerződéses elővásárlási jog létezik (Ptk. 6:221.§). A szerződés az alapító okirat (pl. EBH 2036/2009).

A tulajdonostársak az alapító okirattal hozzák létre a társasházi közös tulajdon feletti tulajdonosi jogokat gyakorló önálló jogalanyt, a társasházközösséget, és teremtik meg mindazt, ami csak szerződéses úton teremthető meg, például az elővásárlási jogot is (Thtv. 3.§ (1) bek; 5.§ (2)-(3) bek., Ptk. 6:221.§). Az alapító okiratot a létrehozáskori tulajdonostársak hozhatják létre, de e szerződés nyitott. Alanyai aszerint változnak, hogy a tulajdonostársak személye cserélődik-e. Akkor cserélődik, ha az egyes különtulajdonú ingatlanok tulajdonjoga átszáll társasházon kívüli személyre, vagy a közösség a Thtv. speciális szabályai szerint, társasházon kívüli személyre történő elidegenítéssel szünteti meg az egyes épületrészekre vonatkozó társasházi közös tulajdont.

A társasházi ingatlanon történő tulajdonszerzés törvénynél fogva okozza azt, hogy az alapító okiratból és a tárasházközösség belső normáiból eredő jogok és kötelezettségek minden további jogcselekmény nélkül átszállnak a vevőre. Aki tehát társasházi jogi jellegű ingatlanon (Thtv. 7.§ (1)-(2) bek.) szerez tulajdonjogot vagy önálló társasházi ingatlan (Ptk. 5:85.§ (1) bek; 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet – Inytv-vhr. – 54.§) tulajdonjogának átruházására köt szerződést, a közhitelesség okán (Ptk. 5: 171.§ (1) bek.) nem hivatkozhat arra, hogy nem volt tudomása a társasházi jellegről, elvégre ezt éppen az ingatlan-nyilvántartási fel- illetve bejegyzés okozza (Thtv. 5.§ (5) bek.). Arra sem hivatkozhat, hogy nem tudott az alapító okirat létezéséről, hiszen e nélkül fel- illetve bejegyzés el sem képzelhető. Mivel az alapító okirat és módosításai (valamint az szmsz) az ingatlan-nyilvántartási okirattár részei, arra sem hivatkozhat, hogy az okiratok tartalmát nem ismerhette meg (Ptk. 5:166.§ (3) bek.).

Aki társasházi ingatlant ad el, azt az alapító okiratról, a közösség belső szabályzatairól és a vevő jogait és kötelezettségeit érintő határozatairól szóló tájékoztatás kötelezettsége terheli (Ptk. 6:62.§ (1) bek.). Ugyanakkor az is nagyon lényeges, hogy „A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.” (Ptk. 6:62.§ (2) bek.). A társasházi ingatlanok tulajdonjogának adásvétele során ez az a szabály, ami leginkább zárja ki a vevő jóhiszeműségét, ha az alapító okirat (vagy módosítása) tartalmazza az elővásárlási jogot.

Társasházi ingatlan esetében, a tulajdonjog átruházásában részes ügyvédek és jogtanácsosok (a továbbiakban: ügyvéd) számára nem jelenthet elégséges információt mindaz, ami a tulajdoni lapból megismerhető, hiszen például éppen az elővásárlási jog is egy olyan korlátozó jog, ami bejegyzés nélkül is képes kifejteni a hatását (Ptk. 5.168.§ (2) bek.) ekként éppen azt, amiről a bevezetőben említett ítélet is szól. Tény, hogy a bejegyzés nélküli joghatás „csak” kötelmi hatályú (2/2009.(VI.24.)PK. indokolás 4. pont), de ez nem jelenti azt, hogy aki az elővásárlási jog létezéséről bizonyíthatóan tudott, önmagában azért jóhiszemű, mert a társasházi törzslapon nem volt közhiteles utalás az elővásárlási jogra (109/1999.(XII.29.)FVM rendelet – Inytv-vhr. – 53.§ (3) bek.).

Az ügyvédeknek tehát fel kell tárniuk a társasházi törzslap és az alapító okirat tartalmát, gondolva arra is, hogy utóbbiakat a mindenkori tulajdonosok módosíthatták, és az elővásárlási jogot keletkeztető vagy megszüntető módosítás akkor is hatályos, ha a tulajdonostársak a módosító okiratot elmulasztották benyújtani az ingatlanügyi hatósághoz. Ha tehát bárhonnan előkerül egy alapító okirat módosítás, azt éppen olyan komolyan kell venni, mintha az okirattárból került volna elő.

2020. július                                                                                               dr. Hidasi Gábor