Az önkormányzatok korlátozás nélkül felmondhatják a helyiségbérleti szerzõdéseiket. Ha a bérlõk készek arra, hogy elfogadják a bérleti díj – egyes esetekben visszamenõleges – felemelését, elkerülhetik a felmondást, vagy ugyanarra a helyiségre új szerzõdést köthetnek. Hogyan történhet a bérleti szerzõdés módosítása?
Mint minden szerzõdés, így a helyiségbérleti is csak a bérbeadó és a bérlõ kölcsönös egyetértése esetén módosítható. A felek a módosítás kereteirõl szabadon dönthetnek. Az önkormányzatok azonban a bérbeadás feltételeirõl rendeletet, tehát jogszabályt alkothatnak, ezért a szerzõdéses szabadság csak annyit jelent, hogy az önkormányzatok alkotmányos keretek között szabadon határozhatják meg rendeleteik tartalmát. A rendelet nem mondhatja ki, hogy az önkormányzat felhatalmazza önmagát arra, hogy a bérleti szerzõdéseket egyoldalúan módosítsa. Minthogy a bérlõ is kénytelen igazodni az önkormányzat rendeletben rögzített bérbeadási feltételeihez, a szerzõdéskötés és módosítás során diktált feltételekrõl van szó. A bérleti díjról nem szabad rendeletet alkotni, tehát úgy tûnhet, hogy a bérleti díj mértéke valóban szabad alku tárgya. Ezt az illúziót rontja le az, hogy az önkormányzatok errõl nem rendeletet, hanem jogszabálynak nem minõsülõ más belsõ szabályt, pl. határozatot alkotnak, melytõl saját munkatársaik és vagyonkezelõ szervezeteik sem térhetnek el. Így aztán itt is diktált feltételek alakulnak ki.
Az önkormányzat szerzõdésmódosításra, így pl. bérleti díjra irányuló egyoldalú nyilatkozatai legfeljebb a bérlõhöz intézett ajánlatnak minõsülnek, melyek csak írásban érvényesek. Nem minõsül szerzõdésmódosításnak tehát a felemelt bérleti díj közlése akkor sem, ha írásban történik. Egy ilyen közlés önmagában nem jogosítja fel az önkormányzatot vagy vagyonkezelõjét arra, hogy az „új” bérleti díjat számlázza, a bérlõt pedig számlázás esetén sem terheli kötelezettség arra, hogy az egyoldalúan megszabott összeget fizesse. Ez alól kivétel, ha a bérleti szerzõdés az egyoldalú emelést eleve lehetõvé teszi, pl. az infláció miatt. A bérbeadó ilyenkor jogosan számlázza az emelt összegû díjat. Mindez igaz a visszamenõleges emelésre is. Szerzõdéses felhatalmazás nélkül az egyoldalú visszamenõleges emelés érvénytelen, de nem kizárt, hogy a felek abban állapodnak meg, hogy a bérbeadó visszamenõlegesen is felemelheti a bérleti díjat. Ha a bérlõ ilyen megállapodásra készül, tudnia kell, hogy olyat tesz, amit vele szemben peres úton nem lehet érvényesíteni, ugyanis pereskedés esetén a bíróság a per megindítása elõtti idõre a bérleti díjat nem emeli fel.
Bérleti díj vita esetén a bíróság bármelyik fél kérelmére módosíthatja a bérleti díj összegét, tehát az is elképzelhetõ, hogy a bérlõ a bérleti díj leszállítását kéri esetleg olyan perben, amit ellene éppen felemelés iránt indítanak. Sõt az is megeshet, hogy a bérlõ maga kéri a bérleti díj felemelését. Ez az abszurdnak tûnõ eset akkor fordulhat elõ, ha a felek között nem az emelés tényérõl, hanem annak mértékérõl folyik jogvita, tehát az önkormányzat nagyobb mértékû emelést kíván végrehajtani, mint amire a bérlõ hajlandó. A bíróság jogerõs határozatáig a korábban fizetett bért kell fizetni.
A bíróságot nem köti az önkormányzat bérleti díjról szóló határozata vagy ajánlata. A per során azt vizsgálja, hogy a szerzõdéses bérleti díj olyan alacsony-e, amelyrõl elmondható, hogy sérti a bérbeadó lényeges jogos érdekét és ez az érdeksérelem a bérleti szerzõdés megkötését követõen következett-e be. Ha a bérleti díj nem az idõközi piaci változások miatt sérti a bérbeadó érdekeit, hanem már eleve érdeksértõen piacidegennek, alacsonynak minõsült, a bíróság a díjat nem emeli fel. Ha a szerzõdésben szerepel az egyoldalú inflációs hozzáigazítás, az önkormányzat alappal nem hivatkozhat arra, hogy az idõközi pénzromlás vezetett lényeges jogos érdekeinek a sérelméhez, hiszen ahhoz nem kell bíróság és szerzõdésmódosítás, hogy az inflációs hátrányokat kompenzálja. Az sem igaz, hogy ha a szerzõdésben az inflációs hozzáigazítás nem szerepel, és az önkormányzat a pénzromlásra hivatkozik, a bíróság egyedüli feladata a hátrány kiszámítása. A bíróság nem csak egyszerû matematikai mûveletet hajt végre a bérleti díj felemelési kereset elbírálása során. A bíróság a felek eredeti szerzõdéses akaratát és más körülményeket is vizsgál, nem csak a számokat. Ha a bíróság lát okot arra, hogy a bérleti díjat felemelje, az emelés mértékét a hasonló adottságú helyiségek piaci bérleti díjához igazítja, figyelembe véve a csökkentõ és növelõ tényezõket is. Az esetek túlnyomó többségében igazságügyi ingatlanforgalmi szakértõ véleményével lehet megtenni az összehasonlítást és ennek indítványozása a felperes kötelessége. A bérleti díj bírói felemelése esetén a bérlõ kérheti azt, hogy az ítélettel megállapított hátralékot részletekben fizethesse meg. A bíróságok az esetek túlnyomó többségében ezt engedélyezik.
Mód van arra, hogy a felek a per elkerülése érdekében semleges közvetítõt vegyenek igénybe egy konfliktuskezelõ, vitarendezõ eljárás érdekében. A közvetítõkrõl az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vezet jegyzéket. A közvetítõi eljárásba szükség esetén független ingatlanforgalmi szakértõ is bevonható.
2008. január Dr. Hidasi Gábor
