Terjed a hiedelem, hogy ha egy okiratot ügyvéd szerkeszt, azt ellenjegyeznie is kell. Arról is beszélnek, hogy a szerkesztõ ügyvéd okiraton történõ féltüntetése csak ellenjegyzéssel történhet. Mondják még, hogy ahol ellenjegyzés van, ott soha nincs szükség tanúkra, és hogy az ellenjegyzésnek az aláíráskor kell megtörténnie.
Az ügyvédi ellenjegyzésnek vagy a tanúk általi hitelesítésnek anyagi vagy alaki jogi hatálya van. Ez attól függ, milyen okiratról van szó. Ha a hitelesítési módoktól a magánokirat bizonyító ereje vagy felhasználásra alkalmassága függ, alaki hatályról van szó. Ha az okirat érvényessége függ tõle, a hatály anyagi jogi.
Anyagi jogi hatályról van szó, tehát az érvényesség függ az ellenjegyzésétõl például gazdasági társaság létesítõ okirata, társasházi alapító okirat és házassági szerzõdés esetén. Végrendeletnél, öröklési szerzõdésnél vagy halál esetére szóló ajándékozásnál az érvényességi kellék kizárólag a tanúhitelesítés. Itt az ügyvédi ellenjegyzés teljesen szükségtelen. Legfeljebb annyi haszna van, hogy kiolvasható belõle, ki szerkesztette az okiratot. Ehhez azonban az ellenjegyzés sok. Ha egy öröklési szerzõdést vagy halál esetére szóló ajándékozást csak ügyvéd ellenjegyzett és nem tanúzták le, csak teljes bizonyító erejû magánokirat készült, érvényes nem. E szerzõdések érvényességéhez ugyanis a Ptk. két hitelesítõ tanú aláírását írja elõ, ami ellenjegyzéssel nem pótolható (656.§, 659.§). Az ügyvéd, aki ellenjegyzésével az okirati tanúk helyébe lép, az érvénytelenséget maga okozza. Az írásos ingatlan adásvételi szerzõdés hitelesítés nélkül is érvényes, de csak letanúzva válik teljes bizonyító erejû magánokirattá, ugyanakkor tulajdonjogszerzésre még így sem alkalmas. Alkalmassá az ellenjegyzés vagy a közjegyzõi okiratba foglalás teszi. A gazdasági társaságok között létrejött üzletrész adásvételi szerzõdés cégszerû aláírásokkal, hitelesítés nélkül is teljes bizonyító erejû magánokirat, ami alaki szempontból érvényes, gazdasági és jogi célok elérésére teljességgel alkalmas. Ellenjegyzésére vagy letanúzására nincs szükség.
Egy okiratnak csak egy érvényessége, egy bizonyító ereje és egy alkalmassága van, ezért ha a jogszabály által elvárt hitelesítésre sor került, további hitelesítés szükségtelen. Nem kell tehát ellenjegyezni pl. a letanúzott öröklési szerzõdést, és letanúztatni az ellenjegyzett házassági szerzõdést.
A magánokiratok – egyebek mellett – ügyvédi ellenjegyzéssel vagy okirati tanúkkal válnak teljes bizonyító erejûvé (Pp. 196.§). Ha jogszabály az ellenjegyzést és tanúhitelesítést nem teszi érvényességi kellékké vagy az alkalmasság feltételévé, az ügyfél szabadon választhat, melyiket akarja. Választása akkor is szabad, ha az okirat szerkesztésével ügyvédet bízott meg. Az ügyfél választását nyilvánvalóan befolyásolja az ügyvéd tanácsa és az, ha az ellenjegyzésért – az azzal járó fokozott felelõsség okán – többletmunkadíjat kérünk. Egyértelmûvé kell tenni a számára, hogy bár õ dönti el, látni akarja-e az okiraton, ki szerkesztette (ha nem, azt írásban kell kérnie – MÜK Etikai Szabályzat 7/2. pont) a „névtelen” okirat nem szabadít meg minket a tartalmi érvényességért, a jogi minõségért és a kapcsolódó tanácsadásért való felelõsségtõl.
Akár anyagi, akár alaki hatályú az ügyvédi ellenjegyzés, a szabály és a felelõsség ugyanaz: Csak akkor lehet ellenjegyezni, ha az okirat az ügyvéd vagy irodája közremûködésével jött létre. Az sem a hatály függvénye, hogy az ellenjegyzés minden esetben bizonyítja, hogy az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel és – külföldön aláírt vagy közjegyzõvel hitelesített aláírás kivételével – az okiratban megjelölt fél az okiratot az ügyvéd vagy helyettese elõtt írta alá, esetleg aláírását elõtte, vagy helyettese elõtt sajátkezûnek ismerte el [Üt. 27.§, MÜK Etikai Szabályzat 7/3. pont)].
Az ellenjegyzésre nem kerülhet sor az okirat aláírása vagy az aláírás sajátként történõ elismerése elõtt, de ez nem jelenti azt, hogy az ügyvéd csakis az aláíráskor ellenjegyezhet. Az ellenjegyzésre késõbb is sor kerülhet. Megeshet ugyanis, hogy az ellenjegyzés feltételei csak késõbb állnak össze. Az sem kizárt, hogy a felek kifejezett akarata az, hogy az ügyvéd csak valamilyen általuk meghatározott késõbbi feltétel bekövetkeztekor ellenjegyezzen, avagy ne csak az okirat érvényessége és alkalmassága, hanem annak elhalasztott hatálya is az ellenjegyzéssel álljon be. Arról azonban sem õk, sem az ügyvéd nem dönthet, hogy maga az ellenjegyzés aktusa hatályba léptetési feltételként szakaszolódjon: az ügyvéd ellenjegyzõ névaláírásának, a keltezésnek és a szárazbélyegzõ elhelyezésének egyidejûleg kell megtörténnie, mert érvényes ellenjegyzésrõl csak ezek együttes megtörténte esetén lehet szó. Az ellenjegyzési dátumnak nem a szerzõdés dátumához, hanem az ellenjegyzés tényleges megtörténtéhez kell igazodnia. E nélkül az okirat hamis.
Amennyiben az ellenjegyzésnek anyagi jogi természete van vagy az okirat alkalmasságához nélkülözhetetlen, vélelmezni kell, hogy az okiratszerkesztésre irányuló megbízás – erre irányuló kinyilvánított akarat nélkül is – kiterjed az ellenjegyzésre. Ha a megbízó úgy nyilatkozik, hogy az ellenjegyzésre nem tart igényt, az ügyvéd azonnal köteles tájékoztatni õt ennek következményeirõl és arról, hogy az ellenjegyzés tanúk aláírásával nem pótolható. Ha az ügyfél még így is kívánja az okiratot, a célzott joghatások elmaradásáért az ügyvéd már nem felel.
Önvédelembõl természetesen fontos, hogy a tájékoztatás mindig igazolható legyen, ideális esetben kerüljön a megbízási szerzõdésbe.
Ha már a megbízás létrejöttekor kizárt, hogy az ellenjegyzés törvényi feltételei bekövetkeznek, és az ügyvéd megtagadja az ellenjegyzést, ezzel nem szegi meg a megbízást, mert az vagy teljes egészében vagy az ellenjegyzésre vonatkozó részében semmis, ugyanis lehetetlen szolgáltatásra irányul (Ptk. 227.§ (2) bek.). A semmisség pedig kizárja a szerzõdésszegést.
Ha a megbízás azért jöhetett létre, mert az ügyvéd a megbízót az ellenjegyzést kizáró körülményrõl nem tájékoztatta vagy téves tájékoztatást adott, nem szerzõdésszegésért, hanem tájékoztatási mulasztásért felel, ami azért lényeges, mert a megbízóval szembeni kárfelelõssége nem a célul tûzött ügyletért, hanem a megbízásból eredõ vagyoni hátrányért áll fenn (pl. megbízási díj). Ha az érvénytelen megbízásban harmadik személy jóhiszemûen bízott, az ügyvédtõl és a megbízótól a megbízási szerzõdés érvénytelenségével okozati összefüggésben álló kárának megtérítését követelheti (Ptk. 238.§ (2) bek.). Ha azonban a megbízás létrejötte az ügyvédi tájékoztatás elmaradására vagy hiányosságaira vezethetõ vissza, a kárért egyedül az ügyvéd felel. Ha megbízói félrevezetés okozta a téves tájékoztatást, vagy a megbízó a harmadik személlyel szemben rosszhiszemû volt, egyedül õ tartozik kártérítéssel.
2009. január
