Interjú dr. Tóth Balázzsal, a MH főosztályvezetőjével
Mit jelent az elektronikus kapcsolattartás és az automatikus döntéshozatal bevezetése az ügyvédi felelősség szempontjából?
Mint ismeretes, az Európai Unió támogatásával négy évvel ezelőtt indult meg az ingatlan-nyilvántartási eljárás elektronikussá tételéről szóló kormányzati koncepció kidolgozása. A fizetési meghagyásos, a végrehajtási és a cégnyilvántartási eljárások elektronikussá tételéhez hasonlóan az volt cél, hogy a papír alapú kapcsolattartást és ügyintézést váltsa fel az elektronikus, miáltal a magyar ingatlan-nyilvántartás legyen korszerű és versenyképes. A hatályba lépés előtt álló új ingatlan-nyilvántartási törvénnyel már többször is foglalkoztunk az Ügyvédek Lapjában, hiszen a változások a hazai ügyvédséget is mélyen érintik. A korábbi tájékoztatások időközben újabb információkkal bővültek. Kezd kikerekedni az a kép, amelyből megtudható, az új törvény és végrehajtási rendelete milyen új kihívásokat okoz az ügyvédség számára. Ezeket a legújabb, rendkívül fontos tisztázó megközelítéseket foglalja össze az alább ismertetett beszélgetés, amit dr. Tóth Balázzsal, a Miniszterelnöki Hivatal ingatlan-nyilvántartásért felelős főosztályvezetőjével folytatott lapunk szerkesztőségi tagja, a szakterület egyik kitűnő ismerője, dr. Hidasi Gábor ügyvéd.
Az új Inytv. 21.§-a határozza meg, ki minősül ügyfélnek az ingatlan-nyilvántartási eljárásban. E szakasz (2) bekezdése szerint „Kérelem visszavonása vagy módosítása esetén ügyfélnek minősül az ingatlan tulajdoni lapján széljegyzett további beadvány jogosultja is.” Hogyan kell értelmezni a „beadvány jogosultja” megfogalmazást? Ki minősül a beadvány jogosultjának?
Mindkét törvény definiálja, hogy ki minősül ügyfélnek az ingatlan-nyilvántartási eljárásban. A hatályos Inytv. 6.§-a azt is tartalmazza, hogy a kérelemre induló eljárásokban a kérelmezőt eleve ügyfélnek kell tekinteni. Az új törvény ilyen rendelkezést azért nem tartalmaz, mert a 2016. évi CL. törvény … §-a tartalmazza.
Az új törvényben valóban új fogalom a ”beadvány jogosultja”. Ezt a fogalmat a hatályos törvény nem használja. Az Inytv. 21.§-ának alkalmazásakor értelmezni kell, mit is jelent ez a fogalom, illetve a „további beadvány”.
A „beadvány jogosultja” valamennyi, az eredeti (tehát a visszavont vagy módosított) kérelmet követő széljegy jogosultját jelenti. Széljegy jogosultján azonban nem csak a széljegyben szövegszerűen megjelenő személyt kell érteni, hanem valamennyi jogszerzőt, aki a széljegy (kérelem) elintézésével az ingatlanon jogot szerezne, javára tényt jegyeznének fel, ideértve a vevői jogot is, ami szintén új kifejezés a törvényben (jelenleg: tulajdonjog fenntartással történő eladás ténye).
A „beadvány jogosultja” kizárólag a kérelemre indult eljárásokban értelmezhető, de ez nem jelenti azt, hogy a „további beadványon” is csak kérelmet kell érteni. A „további beadvány” mindaz, ami azokat az eljárásokat indítja, amelyek a visszavonó vagy módosító kérelemmel érintett széljegyet követik.
Nem csak egy kérelem lehet további beadvány, hanem a bírósági elrendelés és hatósági felhívás is (a hatályos Inytv. szerinti „megkeresés”). A „további beadvány” jogosultján tehát a bírósági elrendelés és hatósági felhívás szerinti olyan személyeket is érteni kell, akik ezen iratok elintézésével az ingatlan-nyilvántartásban jogot szereznek, javukra tényt jegyeznek fel.
Az Inytv. 21.§ tekintetében bejegyzett jogosulton azt a korábban nyilvántartásba vett jogosultat is érteni kell, akit a bejegyzésre váró jog vagy tény nem jogosít, hanem kötelez. (Pl. a jelzálogjogi kötelezett a bejegyzett tulajdonjoga folytán ingatlan-nyilvántartási jogosultnak minősül, illetve a tulajdonjog fenntartással történő eladás ténye – új nevén vevői jog – bejegyzése esetén a tulajdonos nem minősül jogosultnak.)
A hatályos Inytv. 29/A. § (3) bekezdése helytelenül fogalmaz, amikor úgy rendelkezik, hogy ha a lakásmegosztás vagy összevonás a közös tulajdoni hányadokon nem változtat, az összes tulajdoni hányad több mint felét képviselő tulajdontársak által aláírt társasházi alapító okirat szolgálhat a bejegyzés alapjául. Ezt a rendelkezést az új törvény változatlanul átvette. Várható-e ennek a módosítása?
Valóban téves megfogalmazás az „alapító okirat”, és az is, hogy csak az összes tulajdoni hányad által aláírt alapító okirat szolgálhat az adott változás bejegyzésére, ezért célszerű újragondolni ezt a rendelkezést. Az új Inytv. 33.§ (3) bekezdésében a helyes meghatározás nem az alapító okirat, hanem az alapító okiratot módosító okirat lenne.
A társasházakról szól 2003. évi CXXXIII. törvény – Tht. – 21.§ (2) bekezdése megengedőbb, mint az Inytv. 33.§ (3) bekezdése. a Tht. 21.§ (2) bekezdése maga is az alapító okirat minősített többségű módosításáról rendelkezik, ezt azonban nem köti módosító alapító okirathoz. Lehetővé teszi, hogy az alapító okirat módosítását az összes tulajdoni hányad egyszerű többsége közgyűlési határozattal érje el.
A társasházi törvény az alapító okirat a Tht. 21.§ szerinti (2) módosításról szóló határozatát is bejegyzése alkalmas okiratnak tekinti, ami azt jelenti, hogy egy ellenjegyzett közgyűlési jegyzőkönyv vagy annak ellenjegyzett kivonata is alkalmas kell, hogy legyen a változás bejegyzésére. Ez akkor is egy teljes bizonyító erejű magánokirat (v.ö. Inytv. 32.§ (1) bekezdés), ha nem az összes tulajdoni hányadot képviselő valamennyi tulajdonostárs, hanem csak a közgyűlés levezető elnöke, a jegyzőkönyvvezető és a közgyűlésen erre megválasztott két tulajdonostárs hitelesíti. Mindezekre tekintettel fontos megteremteni az új Inytv. és a Tht. összhangját.
Az új Ptk. 5:183.§ lehetővé teszi a bejegyzés törlését az alapul szolgáló jogügylet érvénytelensége és a bejegyzés utólagos helytelenné válása miatt. Milyen esetkört jelent az utólagos helytelenné válás?
A hatályos Inytv. az utólagos helytelenné válás miatti törlésről azóta rendelkezik, amióta a Ptk. hatályba lépett.
A Ptk. különbséget tesz a helyesbítés és a törlés között (Ptk. 5:183.§), ugyanakkor maga a helyesbítésről rendelkező szabály (Ptk. 5:182.§) is tesz említést törlésről. E mellett kiigazításról is szól. Lényeges, hogy a helyesbítés körében alkalmazott törlés nem azonos az érvénytelenségi és az utólagos helytelenné válási törléssel (Ptk. 5:183.§).
Az ingatlan-nyilvántartási helyesbítés akkor alkalmazható, ha az ingatlan-nyilvántartás tartalma a bejegyzés alapjául szolgáló okirathoz vagy az ingatlan tényleges adatához képest helytelen, de a bejegyzés alapjául szolgáló okirat vagy a hatóság ettől való eltérése nem valósít meg érvénytelenségi okot, például az Általános Közigazgatási Rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 123. (1) bekezdése szerinti semmisségi tényállásokat (v. ö. még Inytv. 55. § (2) bekezdés). A bejegyzés alapjául szolgáló kérelem és okirat tehát érvényes, hatályos, nem ellentmondásos és alkalmas a bejegyzésre, de az ingatlanügyi hatóság a bejegyzés során eltért annak tartalmától. Fontos, hogy olyan tartalmi eltérésről legyen szó, ami nem név – vagy számelírás, illetve számítási hiba, miáltal nem korrigálható a kijavítás szabályai szerint.
Magából a Ptk. 5:182.§-ból nem derül ki, hogy a helyesbítés csak ítélet alapján lehetséges-e. Nyilván nem, ha a helyesbítés igazgatási úton, ideértve a felügyeleti intézkedést is (Inytv. 55.§) elérhető.
Nem tartoznak a helyesbítési szabály hatálya alá az érvénytelenség és az utólagos helytelenné válás esetei. Az érvénytelenség alapvetően ügyleti (okirati) érvénytelenséget jelent. Az utólagos helytelenné válás pedig azt, hogy a bejegyzés eredendően helyes (jogszerű) volt, de azok a körülmények, amelyek miatt egykor helyesnek minősült, a bejegyzés hatálya alatt utóbb megváltoztak, és a változás olyan jellegű, hogy annak ismeretében a bejegyzés az adott tartalommal már nem lenne teljesíthető. Példaképpen ilyen eset, ha a jog/tény bejegyzésére bírósági elrendelés vagy hatósági felhívás alapján jogszerűen került sor, de a határozatot igazgatási vagy bírói úton megváltoztatták, hatályon kívül helyezték, megsemmisítették (pl. közigazgatási perben, vagy perújítás során). Egyes nézetek szerint az is az utólagos helytelenné válás miatti törlés esete, ha a tulajdonos a jelzálogjoggal biztosított kötelezettségét teljesítette, de a törlési hozzájárulást nem adta meg.
A bejegyzés érvénytelenségi és utólagos helytelenné válási törléséről a Ptk. 5:183.§ szól. A Ptk. e szabálya nem tesz különbséget a tulajdonjog vagy más jog/tény törlése között. Hatálya bármilyen bejegyzésre kiterjed.
A hatályos Inytv. 30.§ (2) bekezdése, valamint az ezeket lényegében megismétlő új Inytv. 34.§ (1) bekezdése viszont külön kezeli a tulajdonjog törlését és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását. Úgy rendelkezik, hogy ezekre nem csak jogerős bírósági határozat, hanem hatósági vagy végleges közigazgatási hatósági határozat alapján is sor kerülhet.
Az Inytv. 30.§ (2) bekezdése és az új Inytv. 34.§ (1) bekezdése a Ptk. 5:183.§ szerinti törléstől függetlenül is alkalmazható, mert az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítására nem csak érvénytelenség és utólagos helytelenné válás miatt kerülhet sor.
A hatályos Inytv. 30.§ (2a) bekezdése és az új Inytv. 34.§ (2) bekezdése már nem csak a tulajdonjogi bejegyzés törléséről szól, hanem valamennyi „bejegyzés Ptk. szerinti törlésről”. Ez viszont csakis a Ptk. 5:183.§-ban szabályozott törléseket, tehát az érvénytelenség és az utólagos helytelenné válás miattiakat jelenti.
Az érvénytelenségi és utólagos helytelenné válási törlés esetére a törvény előírja, hogy az ítéletnek miről kell rendelkeznie ahhoz, hogy a törlésre alkalmas legyen. Meg kell állapítania a jogügylet érvénytelenségét, és el kell rendelnie a törlést. Ez a szabály a Pp. 172.§ (3) bekezdésére is kihat. Az ingatlan-nyilvántartási törvények szerinti esetkör ugyanis túlmutat a Pp. megállapítási keresetekről szóló szabályán. Az új Inytv. 34.§ (2) bekezdése és a hatályos Inytv. 30.§ (2a) bekezdése nem elégszik meg a törlést elrendelő ítélettel. Elvárja azt is, hogy az ítélet rendelkezzen az ügylet érvénytelenségének megállapításáról is. A bejegyzés Ptk. szerinti törlésről szóló szabály ban nincs arról szó, hogy a törlés és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállításáról is rendelkeznie kell, de nyilván a kereset, annak korlátai a bizonyított tényállás dönti el, hogy a bíróság rendelkezik-e erről. Ha a bíróság ezt is elrendeli, az nem minősülhet jogellenesnek. Máskérdés, hogy nem elég, ha a felperes az eredeti állapot helyreállítását kéri. Pontosan meg kell határoznia, mit ért ezen, mi az az eredeti állapot, aminek a helyreállítását kéri.
Az új Inytv. 36.§ (1) bekezdése szerint, ha a szerződő fél ügyleti képviselőjeként aláíró személy meghatalmazása olyan korlátozást tartalmaz, amit az új Inytv. az ingatlanügyi hatóság által biztosított elektronikus meghatalmazási űrlapon nem tesz megjeleníthetővé, a jogi képviselő jogosult az általa elektronikus okirattá alakított ügyleti meghatalmazás elektronikus kérelemhez csatolására. A jelenlegi elképzelések szerint e meghatalmazás csak a meghatalmazó és meghatalmazott elektronikus aláírásával lenne érvényes, ami az erre fel nem készült, elsősorban természetes személyeket hátrányos helyzetbe hozza. Jelenti ez azt, hogy a felek kizárólag az elektronikus aláírás megkerülés érdekében „kitalálnak” egy olyan képviseleti korlátozást, amit az elektronikus űrlap nem nevesít?
Az elektronikus űrlap számos korlátozást fog tartalmazni, és ennek okán az Inytv. is változni fog. A meghatalmazások törvény által el nem ismert korlátozásai a bejegyzési eljárásban hatálytalanok lesznek.
Az Inytv. 46.§ (2) bekezdése arról szól, hogy ha a kérelmező a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény hatálya alá tartozó természetes személy, de belföldön nincs lakó- vagy tartózkodási helye, a kérelem csak akkor széljegyezhető, ha a kérelmező a kérelemben megadott egy belföldi elérhetőségi címet. Milyen érdemi változást jelent ez a hatályos Inytv. 26.§ (10) bekezdéséhez képest?
A hatályos törvény 26.§ (10) bekezdése valamennyi szerződő félre, tehát nem csak a kérelmezőre írja elő, hogy ha lakó- vagy tartózkodási hellyel (székhellyel vagy telephellyel) nem rendelkezik, és nincs az ingatlan-nyilvántartási eljárás vitelére belföldi lakóhellyel (székhellyel vagy telephellyel) rendelkező képviselője, a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell a magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakcímét (székhelyét vagy telephelyét), a kézbesítési meghatalmazott meghatalmazását, valamint a meghatalmazás elfogadását tartalmazó okiratot. Az új törvény nem ezt írja elő, hanem azt, hogy a bejegyzési kérelemben fel kell tüntetni a belföldi lakcímmel nem rendelkező természetes személy kérelmező (tehát nem valamennyi ügyleti résztvevő) elérhetőségi címét. Így van ez akkor is, ha ez magában az ügyleti okiratban is ott van. Ha a kérelemben nincs benne az elérhetőség cím, a kérelmet be nem nyújtottnak kell tekinteni, és erről a kérelmező jogi képviselője elektronikus úton „igazolást” kap, amely arról szól, hogy a kérelem széljegyzésre alkalmatlan (46.§ (4) bekezdés b-c) pont).
A 46.§ (2) bekezdést az ÁKR. 87. §-ával együtt kell értelmezni, miszerint a belföldön lakó- és tartózkodási hellyel nem rendelkező ügyfél köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával – a kézbesítési meghatalmazás előterjesztésével együtt – kézbesítési meghatalmazottat megnevezni, ha magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik, képviselőt nem nevezett meg, és elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye. E szabályhoz képest speciális, hogy a kérelmezőként eljáró ügyfél, illetve jogi képviselője a bejegyzési eljárásban akkor is köteles megjelölni elérhetőségi címet, ha van jogi képviselője és elektronikus kapcsolattartásnak van helye. Az ÁKR értelmében nem elég az elérhetőségi cím, a belföldi kézbesítési meghatalmazott megjelölése és a kézbesítési meghatalmazás benyújtása is szükséges.
Az ÁKR 40.§-a szerint az automatikus döntéshozatalnak négy konjunktív feltétele van. Ezek között olvasható az, hogy a kérelem benyújtásakor minden adat rendelkezésre áll, vagy a hatóság azokat automatikus információátvétel útján meg tudja szerezni; Az új törvény 52.§-ában melyik esetkörről van szó: az automatikus információátvételről vagy arról, hogy minden adat a hatóság rendelkezésére áll?
A hatályos Inytv. is ismeri az automatikus döntéshozatal lehetőségét, de ez csak a tulajdoni lapról elektronikus dokumentumként szolgáltatott hiteles és nem hiteles tulajdonilap-másolat szolgáltatásban érvényesülhet. Itt nyilván arról van szó, hogy minden, a kérelemteljesítéséhez szükséges adat rendelkezésre áll. A jövőben az egyes jogok és tények bejegyzésére is kiterjedő automatikus döntéshozatalnál nincs érdemi jelentősége annak, hogy az információátvétel automatizmusa (két vagy több köznyilvántartás közötti automatizált adattovábbítás) vagy az teszi-e lehetővé a döntéshozatalt, hogy minden adat a hatóság rendelkezésére áll. Valójában mindkettő szükséges lesz. Az ingatlanügyi hatóság számítástechnikai rendszere legalább 32 egyéb köznyilvántartáshoz fog kapcsolódni.
A kérelmező jogi képviselőjével (ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, közjegyző) szembeni törvényi elvárás, hogy a törvény által kívánt pontos adatokat elektronikus úton, az elektronikus űrlap pontos kitöltésével adja meg. Ha nem ezt teszi, a kérelmet a hatóság rendszere nem tekinti széljegyezhetőnek, és nem az eljárás megindulásáról, hanem a széljegyzés lehetetlenségéről küld igazolást.
Szinte biztos, hogy a végrehajtási rendelet ki fog zárni egyes jogokat, tényeket, és megnevez olyan eseteket, amelyekben a hatóság csak teljes eljárásban dönthet. Figyelembe kell venni azt is, hogy nem minden bejegyzési eljárásra igaz, hogy abban nincs ellenérdekű ügyfél.
Tekinthető-e úgy, hogy az ügyvéd beavatkozik a hatóság által vezetett köznyilvántartásba a bejegyzési kérelem elektronikus benyújtásával? Jelenti-e az automatikus döntéshozatal, hogy az ügyvéd válik saját kérelme elbírálójává?
Mindkettő kizárt. Az eljárás továbbra is kérelemre indul, amit az ingatlanügyi hatósághoz (Kormányhivatal) kell benyújtani. A döntést a hatóság hozza meg. A kérelmező, illetve jogi képviselője nem azért fordul a hatósághoz, hogy ő maga bírálja el saját kérelmét, hanem azért, hogy a hatóság. Az, hogy az automatikus döntéshozatal és az az elektronikus eljárás gyors (egy munkanapon belüli), nem jelenti azt, hogy a kérelmező bírálja el a saját kérelmét. Ha így lenne, elő sem fordulhatna széljegyzésre alkalmatlanság és a teljes eljárásra utalás, mert melyik az a jogi képviselő, aki szeretné megakadályozni saját kérelme gyors sikerét. A jogi képviselő a jövőben sem avatkozik be jobban az állami ingatlan-nyilvántartásba, mint ahogyan a hatályos Inytv. alkalmazásakor, a bejegyzési kérelmével teszi.
Ha elektronikus kapcsolattartásra köteles, terheli-e a jogi képviselőt a most is ismert felelősségen és kockázaton túl többletfelelősség és fokozottabb kockázat a bejegyzési eljárásokban?
Az ügyvédi működésben nem az automatikus eljárás jelent új feladatot, hanem az elektronikus kapcsolattartás. Az automatikus eljárás nem az ügyvéd működése, hanem a hatóságé, ez tehát nem többletteher. A jogi képviselő éppen úgy felel az ügyféllel létrejött megbízás hibátlan teljesítéséért az elektronikus eljárásban, mint jelenleg. Sem a felelősségben, sem a kockázatban nincs különbség jelen és jövő között. A különbség csak a papíralapúság és a digitalizáció között van. Ez nem többletfelelősség és többletkockázat, hanem ugyanaz a szakmai felelősség és kockázat, az ügyvéd számára, más jogterületeken már gyakorlattá vált elektronikus kapcsolattartással. Az elektronikus űrlapok kitöltésének pontosságára éppen úgy kell ügyelni, mint most az ügyleti okirat és a kérelem szerkesztésére. A hibázási lehetőség viszont csökken, mert az automatikus adatátvitelek okán nem csak az igaz, hogy a megadott adatokat az ingatlanügyi hatóság elektronikus rendszerei összevetik a nyilvántartott adatokkal, hanem az is, hogy szükség esetén javítják vagy a hiányt pótolják. Ez nyilván nem érvényesül az ügylet tárgyára (ingatlan és az ügyleti jogcím) valamint az ügylet alanyaira.
A jogi képviselő mentesül viszont attól a kockázattól, amit az elektronikus irathoz szükséges adatok megismerése és a kérelem elektronikus benyújtása közötti időben bekövetkező változások okozhatnak. Az ingatlanügyi hatóság rendszere ugyanis másodpercnyi pontossággal észleli az időközi változásokat is, amelyeknek felismerésére a jogi képviselő technikai vagy időbeli okokból nem lenne képes. Igaz ez a személyes adatok vagy a cégadatok változására is, de arra is, hogy az említett időben az ingatlan vagy a bejegyzett jog vagy jogosult adatai változhatnak.
Lesz-e a az automatikus döntéshozatalt felügyelő ügyintéző? Milyen jogosítványai lesznek?
Az ÁKR az automatikus döntéshozatalt nem teszi függővé elektronikus kapcsolattartástól, és ha minden adat a hatóság rendelkezésére áll, számítástechnika alkalmazásától sem. Elméletileg létezhet olyan automatikus döntéshozatal is, amely csak emberi közreműködéssel történik. Az automatikus ingatlan-nyilvántartási döntéshozatal elektronikai eszközökkel egyszerűsített és gyorsított folyamata nem azt jelenti, hogy mellőzhetővé válik az emberi ellenőrzést vagy beavatkozást. Mivel az automatikus döntéshozatal a hatóság működése, és a hatóságot annak munkatársai személyesítik meg, ők azok, akik szükség esetén beavatkozhatnak a döntéshozatalba, korlátozhatják az automatizmust.
Csupán azért, mert a döntéshozatal automatikus, a mostanihoz képest csökken-e az ingatlanügyi hatóságok eljárás jogszerűségéért fennálló felelőssége, ideértve a közhatalom gyakorlásával okozott károkat is? (Ptk. 6:548.§)
A hatósági felelősség nem csökken, a jövőben sem osztódik ügyfél (a kérelmező és jogi képviselője) és a hatóság között. Az eljárás minden alanyát a saját feladatkörében nyújtott teljesítményért, annak vagy eszközeinek hibáiért terheli felelősség. Az eljárás alanyai (jogi képviselő és hatóság) a saját működésének szabályosságáért, kiszámíthatóságáért és pontosságáért felel. A jogi képviselő nyilván a megbízója irányába, a hatóság pedig az ügyfelek irányába.
Az Inytv. 42.§ (1) bekezdése szerint a kérelemre induló bejegyzési eljárásban – akár automatikus, akár teljes – a jogi képviselet kötelező. Mi az elvi és praktikus oka annak, hogy megkerülhető az ügyvédkényszer azzal, hogy a fél teljes eljárásban kérheti a bejegyzés ismételt elbírálását?
Az ú.n. ügyvédkényszer mind az automatikus, mind a teljes eljárásra érvényesül. Az automatikus döntéshozatali eljárást követően (tehát azután, hogy a hatóság a kérelemnek helyt adott) a törvény valóban nem írja elő a jogi képviselet kötelezőségét (Inytv. 53.§ (1)-(2) bekezdés). Ha az ügyfél a kérelemnek helyt adás ellenére mégis kér teljes eljárást, a jogalkotó nézete szerint az „ügyvédkényszer” azért indokolatlan, mert az ügyvéd már eredménnyel teljesítette a bejegyeztetésre irányuló megbízási kötelmét. A teljesítéssel ez a kötelem megszűnik (Ptk. 6:3.§ a) pont). Ha az ismételt elbírálást kérő ezek után továbbra is ragaszkodik jogi képviselőhöz, ezt tiltani nem lehet, de az sem lenne helyes, ha a jogi képviseletet kötelezővé tennénk. Igaz ez annak ellenére, hogy a teljes eljárást nem csak az eredeti kérelmező, hanem az eljárásban ügyfélnek minősülő bármely személy kérheti, és a teljes eljárásban nem csak az ismételt elbírálást kérő minősül ügyfélnek.
Fontos, hogy a törvény 53.§ (1) bekezdését egyébként nem úgy kell érteni, hogy a kérelmező, illetve jogi képviselője választhat az automatikus döntéshozatal és a teljes eljárás között. Ezt a benyújtott kérelem alapján a hatóság elektronikai rendszere vagy az ügyintéző fogja megtenni. Ha a hatósági szoftver úgy ítéli meg, hogy a kérelemről automatikus eljárásban nem lehet dönteni, a kérelem elbírálását teljes eljárásra utalja, és ebben az esetben az eljárás nyilvánvalóan „ügyvédkényszeres” marad.
Az ismételt elbírálás iránti kérelemre is érvényesül-e a jogi képviselet nélküliség lehetősége, vagy ezt a kérelmet csak jogi képviselővel lehet előterjeszteni?
Az automatikus eljárást követő valamennyi eljárási cselekményre igaz, hogy jogi képviselő nélkül is megtehető.
2022. október 3.
dr. Hidasi Gábor