Tulajdont kisajátítani csak kivételes esetben, közérdekbõl, törvényben meghatározott esetekben és módon lehetséges. Elõfordulhat azonban, hogy a tulajdonos az autópálya közvetlen szomszédjává válik, ingatlanát azonban kérelme ellenére sem sajátítják ki, mert arra közérdekbõl senkinek sincs szüksége. Ebben az esetben a hatályos bírói gyakorlat szerint az autópálya közvetlen közelségébõl eredõ értékcsökkenést, mint kárt meg kell téríteni.

M. a nyolcvanas években vásárolt ingatlant. Az ingatlan egy tanya, amelyet M fejlesztett. Az ezredfordulóra több épülettel is bõvítette, medencét, teniszpályát épített abból a célból, hogy majd falusi turizmus céljára hasznosítja. A bõvített ingatlanértéke az eredeti húszszorosa.

Közben megkezdõdtek az egyik autópálya építési munkálatai, melynek nyomvonalát végül úgy jelölték ki, hogy a pályatest 30 méterre van M ingatlanától. Itt a vonatkozó jogszabályok szerint nem állhat épület, ezért M azt gondolta, hogy ingatlanát megfelelõ vételár ellenében kisajátítják, ami szerény vigaszt azért, hogy fél élete munkáját tönkretették.

M optimizmusa azonban túlzottnak bizonyult. Hiába kérte a kisajátítást, visszautasították. Történt ez annak ellenére, hogy az autópálya mellett távolabb fekvõ ingatlanokat kisajátították.

Az okot egyszerû: M ingatlana túlságosan drága. Olcsóbb „ottfelejteni” a tiltott zónában, ahol a zaj és a levegõszennyezés lehetetlenné teszik a normális életet és a vendéglátást.

A helyzetet tetézi, hogy tervezési hibából az autópályáról lefolyó csapadékvíz M ingatlanára ömlik, amely az ingatlant annyira elárasztja, hogy az épület megsüllyedt.

M. nem törõdött bele. Bírósági úton követelte a kisajátítást. Eljutott a Legfelsõbb Bíróságra is. Minden erõfeszítése ellenére nem járt sikerrel. A bíróság indoklása az volt, hogy M ingatlanára senkinek nincsen szüksége közérdekbõl, annak kisajátítására senkit sem lehet kötelezni.

Az Alkotmánybíróság már 35/2005-ös AB határozatával megállapította, hogy az 1976. évi 24. tvr. nincs összhangban az Alkotmány 13. §-ban rögzített tulajdonhoz való joggal, ezért alkotmányellenes, és felhívta az Országgyûlést az alkotmánysértõ helyzet jogalkotással való megszüntetésére. Az új törvényre 2007.-ig kellett várni, amikor is megszületett a 2007. évi CXXIII. törvény. Az alkotmánysértõ helyzet tehát 2 évig fennállt, M szerencsétlenségére pedig pont ebben a két évben utasították el véglegesen és jogerõsen a kisajátítási kérelmét.

Az autópálya közelsége miatt M birtokvédelmi, és kártérítési igényt érvényesít. A Legfelsõbb Bíróság egyik eseti döntése alapján az autópálya közelsége miatti értékcsökkenés miatt kártérítés követelhetõ.

Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda