A munkaviszony megszûnésének alapvetõ szabályait a Munka törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény tartalmazza.
A munkaviszony megszûnése
A munkaviszony megszûnik a munkavállaló halálával, a munkáltató jogutód nélküli megszûnésével és a munkaszerzõdésben meghatározott idõtartam lejártával. A határozott idejû munkaviszony azonban határozatlan idejûvé alakul, ha a munkavállaló a szerzõdés idõtartamának lejártát követõen legalább egy munkanapot közvetlen vezetõje tudtával tovább dolgozik.
A munkaviszony megszüntetése
Mind a határozott, mind a határozatlan idõre létesített munkaviszony megszüntethetõ a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével, rendes vagy rendkívüli felmondással, illetõleg azonnali hatállyal a próbaidõ alatt.
A határozott idõtartamú munkaviszony megszüntetése
A határozott idõre létesített munkaviszony csak közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással, illetõleg próbaidõ kikötése esetén a próbaidõ alatt bármely fél részérõl azonnali hatállyal szüntethetõ meg, azonban a munkavállalót egyévi, vagy ha a határozott idõbõl még hátralévõ idõ egy évnél rövidebb, a hátralévõ idõre jutó átlagkeresete megilleti.
A határozatlan idõtartamú munkaviszony megszüntetése
A rendes felmondás
A határozatlan idejû munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató rendes felmondással megszüntetheti, ettõl érvényesen eltérni nem lehet.
A munkáltató köteles a felmondást megindokolni. Az indok csak a munkavállaló képességeivel, a munkavi-szonnyal kapcsolatos magatartásával, vagy a munkáltató mûködésével összefüggõ ok lehet, melynek valódiságát és okszerûségét a munkáltatónak kell bizonyítani. A felmondás elõtt lehetõséget kell adni a munkavállalónak a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre.
A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelõzõ öt éven belül csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg.
A felmondási idõ legalább harminc nap, mely a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idõvel arányosan meghosszabbodik, az egy évet azonban nem haladhatja meg. A munkáltató köteles a munkavállalót kívánságának megfelelõ idõben és részletekben, a munkavégzés alól a felmondási idõ felére felmenteni. Erre az idõre a munkavállalót átlagkeresete illeti meg.
A hatályos törvény külön rendelkezéseket tartalmaz a csoportos létszámelépítés esetére. Csoportos létszámcsökkentésnek minõsül, ha a munkáltató az elbocsátásra vonatkozó döntést megelõzõ féléves átlagos statisztikai létszám szerint, a törvényben maghatározott estekben 10-30 fõ munkavállaló munkaviszonyát, mûködésével összefüggõ okra hivatkozással 30 napon belül megszünteti. A munkáltató döntését megelõzõen legalább tizenöt nappal köteles az üzemi tanáccsal vagy a szakszervezetek és a munkavállalók képviselõibõl létrehozott bizottsággal konzultációt folytatni, úgy hogy a munkáltatónak már a konzultációt megelõzõen legalább hét nappal írásban közölni kell a csoportos létszámleépítés okait, továbbá az érintett munkavállalók létszámát. A döntésérõl írásban tájékoztatni kell az érintett telephely szerint illetékes munka-ügyi központot is.
Rendkívüli felmondás
A munkaviszonyt rendkívüli felmondással a felek akkor szüntethetik meg, ha a másik fél a munkavi-szonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentõs mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A munkáltatónak a rendkívüli felmondást írásban kell közölnie, ezt megelõzõen lehetõséget kell adni a mun-kavállalónak az intézkedés indokainak megismerésére és a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve ha ez az eset összes körülményeit figyelembe véve a munkáltatótól nem várható el.
A rendkívüli felmondás jogát a felmondás alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstõl, tehát a munkáltatói jogkört gyakorló személy vagy szerv tájékoztatásának napjától számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban egy éven belül, bûncselekmény elkövetése esetén pedig a büntethetõség elévüléséig lehet gyakorolni.
Ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi idõre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá megfelelõen alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. A munkavállaló követelheti felmerült kárának megté-rítését is.
A munkaviszonyt rendkívüli felmondással a felek akkor szüntethetik meg, ha a másik fél a munkavi-szonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentõs mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A munkáltatónak a rendkívüli felmondást írásban kell közölnie, ezt megelõzõen lehetõséget kell adni a mun-kavállalónak az intézkedés indokainak megismerésére és a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve ha ez az eset összes körülményeit figyelembe véve a munkáltatótól nem várható el.
A rendkívüli felmondás jogát a felmondás alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstõl, tehát a munkálta-tói jogkört gyakorló személy vagy szerv tájékoztatásának napjától számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban egy éven belül, bûncselekmény elkövetése esetén pedig a büntethetõség elévüléséig lehet gyakorolni.
Ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi idõre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá megfelelõen alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. A munkavállaló követelheti felmerült kárának megtérítését is.
Végkielégítés
A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszûnése következtében szûnik meg. Ez nem vonatkozik azon munkavállalókra, akik a munkaviszony megszûnésének idõpontjában nyugdíjasnak minõsülnek.
A végkielégítés mértéke a munkaviszony idõtartamához igazodik, az arra való jogosultság feltétele pedig az, hogy a munkaviszony a munkáltatónál a lentebb meghatározott idõtartamokban fennálljon. Így a végkielégítés mértéke az alábbiak szerint alakul:
– legalább három év esetén egyhavi;
– legalább öt év esetén kéthavi;
– legalább tíz év esetén háromhavi;
– legalább tizenöt év esetén négyhavi;
– legalább húsz év esetén öthavi;
– legalább huszonöt év esetén hathavi
átlagkereset összege, mely háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az öregségi vagy korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelõzõ öt éven belül szûnik meg.
Eljárás a munkaviszony megszûnése, illetve megszüntetése esetén
A munkaviszony megszûnésével megszûnnek azok a jogok és kötelességek, amelyek a feleket a munkajogviszony alapján megillették, ill. terhelték. A munkavállaló köteles munkakörét átadni és a munkáltatóval elszámolni, melynek feltételeit a munkáltató köteles biztosítani. A munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon, próbaidõ alatt azonnali hatállyal, rendkívüli felmondással, valamint azonnali hatályú közös megegyezéssel megszüntetett munkaviszony esetén legkésõbb a jognyilatkozat közlésétõl számított harmadik munkanapon ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkavállaló személyes adatait, munkaviszonyának idejét, továbbá esetleges betegszabadságára, végkielégítésre, bérét terhelõ tartozásokra valamint magánnyugdíj-pénztári tagságára vonatkozó adatait tartalmazó igazolásokat is. A munkavállaló kérelmére munkaviszonyának megszüntetésekor (megszûnésekor), illetve az ezt követõ egy éven belül a munkáltató köteles mûködési bizonyítványt adni, amely tartalmazza a munkáltatónál a munkavállaló által betöltött munkakört és a munkavállaló munkájának értékelését.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezménye
Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót kérelmére eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, kivéve, ha továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el. Utóbbi esetben a munkáltatót a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelõ összeg megfizetésére kötelezi, emellett kérelmére meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát is.
A munkavállaló, ha munkaviszonyát nem a törvényben elõírtak szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási idõre járó átlagkeresetének megfelelõ összeget megfizetni.
2008. február Dr. Szomolányi Borbála
