A határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket a 1346/2000 EK rendelet (a továbbiakban: Rendelet) tartalmazza.
A Rendelet megalkotásának indoka az volt, hogy az Európai Unió területén mûködõ és ott székhellyel rendelkezõ vállalkozások tevékenységének egyre nagyobb és egyre több államra kiterjedõ hatása van és emiatt a fizetésképtelenségük esetén lefolytatandó eljárások is szükségképpen több tagállamot érintenek.
A Rendelet célja a hitelezõi érdekek védelme, a fizetésképtelen adósok több tagállamban lévõ vagyonával kapcsolatos intézkedések összehangolása, valamint az úgynevezett „forum shopping” jelenség elkerülése. Ez utóbbi jelenség lényege, hogy amennyiben az egyes tagállamok egymástól teljesen eltérõen szabályoznak bizonyos piaci viszonyokat, úgy a gazdasági élet szereplõi ott helyezik el a vagyonukat, illetve abban a tagállamban indítanak bírósági eljárást, amely tagállam jogrendszere a legkedvezõbb jogi helyzet elérést biztosítja számukra.
Az arányosság elvét követve a Rendelet szabályanyaga kizárólag a joghatósági rendelkezésekre, a fizetésképtelenségi eljárásokhoz szorosan kapcsolódó határozatok elismerésére, valamint az alkalmazandó jogra vonatkozik. A Rendeletnek nem célja tehát a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó részletes jogi rendelkezések meghatározása, azt továbbra is az eljárás megindításának helye szerinti tagállam joga szabályozza.
A Rendelet által meghatározott struktúra szerint kétféle fizetésképtelenségi eljárás van: a fõeljárás (más néven elsõdleges eljárás) és a területi eljárás (más néven másodlagos eljárás). A fõeljárás abban a tagállamban indítható meg, amelyben az adós fõ érdekeltségének a központja (centre of main intrest = COMI) van. A Rendelet szerint a COMI az a hely, ahol az adós érdekeltségeinek kezelését rendszeresen végzi és ez harmadik személyek részérõl megállapítható. A fõeljárás egyetemes hatályú és felöleli az adós valamennyi tagállamban lévõ vagyonát.
A fõeljárással párhuzamosan – általában azt követõen – indítható a területi eljárás, amely a fõeljárással ellentétben az adósnak csak az adott tagállamban lévõ vagyonára terjed ki. Másodlagos eljárás abban a tagállamban indítható, amelyben az adósnak telephelye van, melynek fogalmát a rendelet szintén meghatározza: bármely olyan mûködési hely, ahol az adós nem átmeneti jellegû gazdasági tevékenységet folytat emberi erõforrással és termékkel. A területi eljárás megindítását kérheti a fõeljárás felszámolója és minden olyan személy vagy hatóság, aki, illetve amely jogosult fizetésképtelenségi eljárás megindításának kérelmezésére annak a tagállamnak a joga szerint, amelynek területén a másodlagos eljárás megindítását kérik.
Az elõzõekben írtak szerint a területi eljárást általában a fõeljárás megindítását követõen lehet megindítani, van azonban két kivétel, amikor a területi eljárás megelõzheti a fõeljárást: 1) amikor a COMI szerinti tagállamban nem lehet megindítani a fõeljárást vagy 2) ha a fizetésképtelenségi eljárás megindítását olyan hitelezõ kérelmezte, akinek a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy székhelye abban a tagállamban van, amelynek területén az érintett telephely található, vagy akinek a követelése a telephely mûködésébõl fakad.
A Rendelet magyarországi alkalmazásával kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy a hatályos magyar csõdtörvény szerint a másodlagos eljárások lefolytatására a Fõvárosi Bíróságnak van kizárólagos illetékessége.
Budapest, 2008. március Dr. Lévai András ügyvédjelölt
