A szerződés megszűnésének alapesete, ha a felek teljesítik. Előfordulhat azonban, hogy a szerződés, teljesítés nélkül szűnik meg. Ez a felek akaratából szerződéssel vagy egyoldalú nyilatkozattal, bírósági, hatósági határozat révén és egyéb okból (pl. halál, lehetetlenülés) is bekövetkezhet.

Megszüntető és felbontó szerződés

A felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják. Ez tehát a felek akarategységét feltételezi, amely kifejezésre juthat szóban, írásban, de ráutaló magatartással is. Ha azonban jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, a szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a megszabott alakban váltja ki a megszüntető joghatást. A megszabott alak mellőzésével történő megszüntetés vagy felbontás is érvényes, ha a felek egyező akaratából a megszűnés a körülményekből megítélhetően ténylegesen bekövetkezett.

a) A szerződés megszüntetése azt jelenti, hogy a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.

b) A szerződés felbontása esetében a szerződés a megkötése időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg. A már teljesített szolgáltatások visszajárnak. A kölcsönösen teljesített szolgáltatásokkal el kell számolni. Ez azt jelenti, hogy az elszámolás során arra kell törekedni, hogy olyan helyzet álljon elő, mintha a felek a szerződést meg sem kötötték volna. Mindkét fél köteles tehát a kapott szolgáltatást, vagy más vagyoni előnyt természetben, vagy értékben visszatéríteni. Azt a felet, aki pénzt szolgáltatott, az esedékességtől (a szerződéskötés időpontjától, illetőleg a teljesítéstől) kamat illeti meg, ha pedig egyéb vagyontárgyat birtokolt, a körülményeknek megfelelő használati díj térítésére köteles (például: ingatlan adásvételi szerződés felbontása esetén az eladónak akapott vételárat a kifizetés időpontjától járó kamataival együtt kell visszafizetnie, ha pedig a vevő az ingatlant használta, használati díjat fizetnie).

Felmondás és elállás

a) A felmondás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést a jövőre nézve megszünteti.

Az egyszeri szolgáltatásra irányuló szerződések általában nem felmondással szűnnek meg, ha ugyanis a teljesítés már megtörtént, a felmondás fogalmilag kizárt, teljesítés hiányában pedig az arra jogosított fél rendszerint az elállást választja.

Mivel a szerződés felmondás esetében a jövőre nézve szűnik meg, a már teljesített szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, az ellenszolgáltatás nélkül fizetett pénzösszeg pedig visszakövetelhető. A felmondás alapulhat a felek megállapodásán és jogszabályon, szólhat azonnalra és későbbi időpontra. Az azonnali hatályú (úgynevezett rendkívüli) felmondás a szerződést a közlés időpontjától nyomban megszünteti. A későbbi időpontra történő felmondás esetén a szerződés nem a felmondás közlésekor, hanem a felmondási idő utolsó napján szűnik meg. A felmondási idő alatt a szerződés tehát még fennáll, és a felek azt teljesíteni kötelesek.

A határozatlan időre szóló jogviszonyok szokásos megszüntetési módja a rendes felmondás. Feltételeit illetően jogszabály vagy a felek megállapodása szabályozza.

A határozott időre kötött szerződések a határozott idő elteltével, minden féle jognyilatkozat nélkül szűnnek meg. Ha a felek ebben kifejezetten megállapodnak, a határozott időre kötött szerződés is megszüntethető rendes felmondással.

Ha jogszabály vagy maga a szerződés megengedi, szerződésszegés esetén a határozott időre kötött, vagy felmondási idővel felmondható szerződés is megszüntethető azonnali hatályú felmondással. A fél súlyos szerződésszegése esetén a másik felet mind a határozott, mind a határozatlan idejű szerződéseknél megilleti a rendkívüli felmondás joga. A rendkívüli felmondás joga tehát szankcionálja a másik fél súlyos szerződésszegését. Ez a jog is alapulhat a felek szerződésén vagy jogszabályon. Így például jogszabályon alapuló azonnali hatályú felmondás joga illeti meg a bérlőt, ha a bérelt dolgon másnak olyan joga áll fenn, ami őt a használatban korlátozza vagy megakadályozza; a bérbe adót, ha a bérlő rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használatot folytat vagy a bérfizetést előzetes felhívás ellenére elmulasztotta; a megbízási szerződésnél a megbízót és a megbízottat. A rendkívüli felmondást indokolni kell, és általában azonnalra szól.

A jogszabályon alapuló rendes felmondás határidejét és eseteit jogszabály szabályozza. A határozatlan időre kötött bérletet tizenöt napra lehet felmondani; a határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérletet hat hónapi felmondással, a gazdasági év végére lehet felmondani; a megbízási szerződést a megbízott bármikor, olyan idővel mondhatja fel, ami elegendő ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhasson. Az ügyvéd a megbízást 15 napnál rövidebb időre nem mondhatja fel. Rendes felmondás szabályai általában eltérést engedők. Jogszabály azonban egyes esetekben a felek eltérő rendelkezését kizárja, illetve korlátozza. Megbízási szerződés esetén a felmondási jog kizárása semmis. Bizományi szerződés felmondási jogának korlátozása vagy kizárása semmis, a vagyonbiztosítási szerződés esetén a felek a felmondás jogát legfeljebb 3 évre zárhatják ki.

A rendes felmondást nem kell indokolni, és általában alakszerűséghez sincs kötve. Jogszabály azonban a felmondási nyilatkozatot egyes esetekben alakszerűséghez és indokoláshoz kötheti.

b) Az elállás a másik félhez címzett olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést a megkötésre visszamenő hatállyal megszünteti. Az elállás ugyanolyan jogi helyzetet teremt, mint a felbontó szerződés, és ezért a szerződés megkötése előtti helyzet visszaállításának van helye. Elállásra a fél tehát csak akkor jogosult, ha képes az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadására. A törvény kizárja, hogy a szerződésen alapuló elállási jogát gyakorolja az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni. Ezért nem gyakorolható az elállási jog akkor sem, ha az átvett szolgáltatás megsemmisült; akkor sem, ha annak tárgyát eltulajdonították, vagy azt a jogosult egyéb okból nem tudja visszaadni.

Jogszabályon alapul az elállási jog a kötelezett késedelme esetén, ha a teljesítés többé már nem áll a jogosult érdekében; a hibás teljesítés miatt, ha a jogosultnak a teljesítéshez fűződő érdeke ugyancsak megszűnt; az adásvételi szerződés esetén a vevőt, ha harmadik személy joga a tulajdonjog megszerzését akadályozza; a vállalkozási szerződésnél pedig a megrendelő a teljesítésig bármikor elállhat.

A felek az elállás jogát kifejezett megállapodással a szerződésben vagy annak megkötése után is kiköthetik. Kivételt csak azok a szerződések jelentenek, amelyektől az elállás jogilag nem megengedett (pl. lakás- és helyiségbérlet) vagy fogalmilag kizárt. Az elállási jog rendeltetéséből következik, hogy a szerződésszerű teljesítés után már nem gyakorolható, hiszen a teljesítés a szerződést elállás nélkül is megszünteti. El lehet állni azonban a szerződéstől, ha a teljesítés csak részleges.

Ha ingatlan-adásvételi szerződésben a felek a vételár meg nem fizetése vagy fizetési késedelme esetére elállási jogot kötöttek ki, és az elállás oka bekövetkezett, az eladó a szerződéstől akkor is jogosult elállni, ha a vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyezték.

Az elállás jogát a felek bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik; a bíróság azonban a túlzott mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti. A bánatpénz tehát az elállás jogának elismerése fejében kikötött – a másik fél kártalanítását szolgáló – ellenérték. Túlzott mértékűnek akkor tekinthető a bánatpénz, ha az jelentős mértékben meghaladja a másik félnek a szerződéshez fűződő anyagi érdekét.

Jogszabály, bírósági vagy közigazgatási határozat szerződésmegszüntető ereje

A jogszabályon alapuló egyes szerződésmegszüntető okok kimerítő felsorolására a jelen tájékoztató keretében nem vállalkozhatunk, ezért azok közül csak néhányat említünk meg. A megbízási szerződés megszűnik, ha a megbízó vagy a megbízott cselekvőképtelenné válik, ha valamelyik fél meghal vagy a megbízás tárgytalanná válik.

A Polgári Törvénykönyv a szerződéskötési kötelezettség körében bizonyos körülmények fennállása esetén lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy bármelyikük kérje a bíróságtól, hogy a már megkötött szerződésüket szüntesse meg. A tartási szerződéseknél pedig a bíróság bármelyik fél kérelmére megszünteti a szerződést, ha a szerződés célja a tartási szerződés módosításával sem érhető el.

Megszűnhet a szerződés közigazgatási határozat alapján is. Ennek leggyakoribb esete, amikor egy lakásbérleti szerződés az ingatlan kisajátításával megszűnik.

Egyéb szerződést megszüntető okok

a) A jogosult és kötelezett személye ugyanaz lesz: Megszűnik a szerződés, ha a követelés és a tartozás egy kézben egyesül és így a jogosult személye azonos lesz a kötelezett személyével. Magánszemélyek közötti jogviszonyban ennek leggyakoribb esete az, ha a kötelezett lesz a jogosult általános örököse. Gazdálkodó szervezetek vonatkozásában a követelés és a tartozás egy kézben leggyakrabban akkor egyesül, ha a gazdálkodó szervezetek egyesülnek, illetve egymásba beolvadnak.

b) Halál: Általában elmondható, hogy a felek halála a szerződést nem szünteti meg. Ez alól azonban vannak kivételek. Vannak ugyanis olyan jogok, amelyek szorosan kötődnek a jogosult, illetőleg a kötelezett személyéhez és ezért csak ők gyakorolhatják azokat. Így a kötelezett halála megszünteti az olyan szerződéseket, amelyek kizárólag személyesen teljesíthető szolgáltatásra irányulnak, a jogosult halálával pedig megszűnik a szerződés, ha a szolgáltatás kifejezetten az õ eltartásának biztosítására volt hivatott, vagy kizárólag csak az õ személyes szükségleteinek a fedezésére lett volna alkalmas. A Polgári törvénykönyv kifejezett rendelkezéseket is tartalmaz ebben a vonatkozásban. Így például bármelyik fél halála esetén a megbízási szerződés megszűnik; a tartási szerződés pedig a jogosult haláláig áll fenn, tehát a szerződés a jogosult halálával megszűnik.

c) Lehetetlenülés: Lehetetlenülés alatt a teljesítés lehetetlenné válását értjük, amelyről akkor van szó, ha a teljesítés véglegesen a szerződéskötést követően hiúsul meg. A teljesítés lehetetlenné válás jogi, természetbeni (fizikai), érdekbeli, gazdasági okokra visszavezethetően egyaránt bekövetkezhet. Az építési szerződés teljesítésének jogi lehetetlenüléséhez vezet például, ha kiderül, hogy az ingatlan építési tilalom alatt áll. Fizikai okból válik lehetetlenné a teljesítés klasszikusan olyankor, amikor az egyedileg meghatározott dolog átadását annak időközbeni megsemmisülése lehetetleníti. Az érdekbeli lehetetlenné válást pedig a bírói gyakorlat akkor ismeri el, ha megállapítható, hogy a szerződéskötés után beállott körülmények miatt csak előre nem látott olyan rendkívüli nehézségek vagy aránytalan áldozatok árán lehetne teljesíteni, amelyet a kötelezettől nem lehet elvárni.

A lehetetlenülés jogkövetkezményei attól függőek, hogy valamelyik szerződő fél felelőssé tehető-e a teljesítés e fajta meghiúsulásáért, s ha igen, úgy melyikük az. Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés a lehetetlenülés bekövetkeztével, a jövőre nézve megszűnik A teljesítés követelésére tehát nincs mód és a már teljesített szolgáltatásokkal el kell számolni. Ha a kötelezett felelős a lehetetlenülésért, akkor a jogosult kártérítést követelhet. Ha a lehetetlenülésért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul a szerződéses kötelezettség alól, és kártérítésként igényelheti az ellenszolgáltatást, illetve az ezt meghaladó kárát. A lehetetlenülésről tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másikat tájékoztatni. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, az értesítés elmaradásából keletkező kárért akkor is felel, ha a lehetetlenülésért egyébként senki sem lenne felelős, vagy az éppen a másik fél felelőssége mellett következett be.

Ha a szolgáltatás vagylagosan meghatározott és egyiknek a teljesítése lehetetlenül, a jogkövetkezmény a szerint alakul, hogy a lehetetlenülésért melyik fél a felelős. Ha egyikük sem, vagy a felelős éppen a választásra jogosult, a teljesítés a még lehetséges szolgáltatásra korlátozódik. Akkor azonban, amikor a lehetetlenülésért a választásra nem jogosult felel, a másik fél a még megmaradt szolgáltatás vagy a lehetetlenülés jogkövetkezményeinek alkalmazása közül választhat.

2008. február                                                                                   dr. Harron Tünde

 

(módosítva 2015. november)